Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Rózsa-fajták képekkel, gondozás

2010.01.23

R Ó Z S Á K

A rózsák története csaknem egy idõs az emberi civilizációval. Telt virágú fajtáik az ókori egyiptomi, majd görög és római kertekben éppúgy ott voltak, mint a kínai palota-, vagy az indiai maharadzsakertekben.

Késõbb, a középkorban, Mohamed kedvenc virágjából rózsaolajat pároltak a törökök, bolgárok. Franciaországban rózsapomádét készítettek, rózsafûzért morzsolgattak a jámbor szerzetesek. Angliában a "Rózsák háborújá-"-t vívta a York és Lancester család, s a tömör boltíveket összefogó rózsamotívum alatt /sub rosa/ folytak a szabadkõmüvesek titkos tanácskozásai. Míg a Távol-Kelet szubtrópusi-trópusi területein a folytonos növekedésû, folyton virágzó örökzöld fajok /Rosa chinensis, R. odorata/, a Közel-Keleten, késõbb pedig Európában az edzettebb, lombhullató, egyszer, de igen gazdagon virágzó, erõsen illatos fajok /Rosa alba, R. foetida, R. damascena, R. centifolia/ telt virágú fajtái terjedtek el. Az utóbbiak leszármazottjait régi temetõkben, falusi kertekben ma is felleljük. Sarjakkal terjednek, így könnyen elszaporíthatók. Edzettségük a vadrózsákéval vetekszik. A faiskolák néha még forgalomba hozzák õket a parkrózsák csoportjában. A mai nemes rózsákban ötvözõdik a távol-keleti rózsák folytonos virágzása a régi európai fajták gazdag virágdíszével és széles színskálájával. A trópusi szülõktõl jó adag fagyérzékenységet is örököltek. Télire ezért takarni kell õket, hogy legalább az alsó rügyeik épek maradjanak. Takarásra a legjobb anyag a föld, amely nemcsak a fagytól, hanem a befülledéstõl is védi. Legjobb a föld alá hajtani ezért a magas törzsre oltott rózsafácskák koronáját is. Ha erre nincs mód, papírzacskót húzzunk a koronára, és azt forgáccsal vagy szalmával tömjük ki. Semmiképpen se alkalmazzunk fóliát, mert alatta nagy a hõingadozás, magas a páratartalom, befülled a bokor.

 

A teahibrid rózsák fajtacsoportja /TH/

A teahibrid fajtacsoport elsõ képviselõit a múlt század végén állították elõ, s nemesítésük ma is tart. Vágásra és kiültetésre egyaránt alkalmas, egyedi díszt adó fajták tartoznak ide. Viszonylag magas termetûek /1-2 méter/, egy virágszáron kevés /1-3/, de igen nagy méretû virágot hoznak. Mivel minden hajtás bimbóval zár, az új hajtások pedig folyamatosan képzõdnek, a virágzás a nyár elejétõl az õszi fagyokig tart. A szinte áttekinthetetlenül széles választékból az alábbiakat ajánlom:

'Peace'. Talán a legedzettebb, erõteljes növekedésû teahibrid rózsa. Azt mondják, hogy aki elõször akar rózsát metszeni, ezen a fajtán gyakoroljon, mivel ezt még a kétbalkezes kontárok sem tudják tönkretenni.

Nevét, amely békét jelent, az ENSZ alakuló közgyûlésén kapta: nagyméretû, világossárga virágaival díszítették a tárgyalóasztalokat. A virágokat különösen széppé teszi, hogy a szirmok szegélye rózsa színbe hajlik: bimbóban sárgásrózsaszínüek. Lombozata fényeszöld, bõrszerü. Betegségekre nem érzékeny, fagytûrõ képessége jó.

'Papa Meiland'. A 'Peace' fajtával együtt a rózsanemesítésérõl híres francia Meilland cég fajtája. Virágai bársonyos sötétbordók, némi fekete árnyalattal.

'Landora'. Sûrû bokrot nevel, sárga virágai jól érvényesülnek a sötétzöld levelek háttere elõtt.

Szép edzett fajták még a lazacrózsaszín virágú 'Kurt Waldheim Rose', valamint a lazacos téglapiros, kecses formájú 'Super Star'.

 

   A polyantha hibrid és floribunda rózsák fajtacsoportja /PoHy, Fl/

Kevéssel az elsõ teahibridek elõállítása után egy másik nemesítési irányzat is elindult Európában: célja - az egynyári virágokhoz hasonlóan - összefüggõ virágszõnyeget adó, alacsony termetû fajták elõállítása volt.

Elsõ termékei a polyantha rózsák /Po./ apró, de sok virágot hoztak, 60-80 cm-nél nem nõttek magasabbra. Valamivel erõteljesebb növekedésûek /60-100 cm/ és nagyobb virágúak a polyanthából a teahibridek bekeresztezésével elõállított Polyantha hibrid rózsák /Po. Hy./. A fajtacsoport egyik legszebb képviselõje a hófehér virágú 'Schneewittchen'. A nyár elejétõl egész a fagyokig gazdagon virágzik, a szárazságot jól tûri és a betegségekkel szemben is ellenálló.

The Queen Elisabeth /Floribunda/

Erzsébet Királynõ

A floribunda /Fl/ fajtacsoport a teahibridek ismételt bekeresztezésével jött létre. Az ide tartozó fajták elsõsorban ágyszerû kiültetésre alkalmasak, de vágásra is jól felhasználhatók. Illatos virágaikat 5-7-esével hozzák, a virágok egyenként és tömegben is jól mutatnak. A csoport legelterjedtebb fajtája a kárminos rózsaszín virágú 'The Queen Elisabeth' /Erzsébet királynõ/. 80-100 cm magas, jól bokrosodó fajta, a betegségekkel szemben ellenállóvá teszi bõrnemû levélzete. Fagytûrõ képessége kiváló, téli takarást nem vagy csak alig igényel. A piros fajták közül az alacsony termetû sötét, nagyvirágú 'Lilli Marleen' fajtát javasolom.

  Kúszórózsák, futórózsák /F/

Változatos származású fajtacsoport, amelynek egyetlen közös tulajdonsága a kúszó jelleg. Virágrácsok, pergolák, kerítések borítására alkalmasak. Különösen szépek /romantikusak/, ha a támrendszer hófehér, esetleg sötétbarna. Önálló kapaszkodásra nem képesek, ezért rendszeresen kötözni kell õket. Fajtáik egy része évente egyszer, de igen gazdagon virágzik: ma divatosabbak a folytonosan nyílók. Ilyen például a csokrosan nyíló virágú 'Gruss an Heidelberg' /Heidelberg üdvözlete/. Szirmai az elnyílásban sem fakulnak. Legdúsabb a június eleji fõvirágzása, amit a nyár folyamán újabbak követnek. Az 'Ilse Krohn Superior' 2-3 méter magasra futtatható, fehér virágai egész nyáron át nyílnak.

  A kúszórózsák metszése

a virágzási jellegtõl függ:

Az egyszer nyílók 2-3 évente periodikus ifjítást igényelnek: levágjuk a lugas idõs, ágas-bogas, esetleg szá-radóban lévõ letermett részeit, és helyükre 1-2 éves, erõteljes vesszõket ill. gallyakat kötözünk.

A folyton virágzó fajtákat a kordon- vagy lugas-szõlõhöz hasonlóan metsszük. A legerõsebb hajtásokból a kordon vízszintes karjait neveljük ki elõször, majd azokon 30-40 cm-enként engedünk fel egy-egy virágzó fõhajtást. Ez utóbbiakat minden tavaszon 2-3 rügyes csapokra metsszük vissza, így belõlük ismét erõteljes hajtások fejlõdnek. Különlegesen kemény teleken a kordon karjai elfagyhatnak. Ilyenkor az alulról elõtörõ nemes hajtásokból nevelünk újakat.

    A teahibrid rózsák metszése:

tavasszal, a rügyfakadás után az idõs, levirágzott részeket a legalsó 1-2 éves elágazásokig vágjuk vissza. Bokronként legalább 4, maximum 8 erõteljes nemes vesszõ maradjon, melyeket 3-5 rügyes csapokra kurtítunk. A metszlapot ferdén vágjuk a rügy felett 1,5 cm-rel. A metszéssel egyidõben kibontjuk és tõbõl eltávolítjuk az alany vad sarjait.

A polyantha hibrid és a floribunda rózsákat a gyengébb növekedés ellensúlyozására erõteljesebben metsszük, mint a teahibrideket: egy tövön 4-5 db csapot hagyjunk maximum 3 rüggyel. Igy kevesebb, de nagyobb virágernyõt hoznak.

A nemes rózsák folyamatos növényvédelmet is kívánnak. A kórokozók közül leginkább a rózsalisztharmat és a rózsarozsda, a rovarkártevõk közül pedig a levéltetvek, pajzstetvek, atkák és tripszek károsíthatják. Ellenük rendszeres gombaölõ- és rovarölõszeres permetezéssel védekezzünk.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.