Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ölbey Irén Adventi hajnal

2009.11.29

 

Kép

 

 

Kép

 

 
 
 

Adventi hajnal

 


Zihál a szél s megfagy a sóhaj,
a felhő fenn hajó raj.

Könyörtelen, vad téli éjjel,
az út a messzeségbe vész el.

De lángruhában száll az angyal
s lila sugárral gyúl a hajnal.

Adventi hajnal, zeng és árad
a lélekből a tiszta bánat.

S a vágy zokog és zsolozsmázik
s harsog az Isten trónusáig.

Sikolt a könnyes antifóna,
hogy jöjjön a szépséges óra,

harmatozza az Úr, az áldott,
a békét és az igazságot.

Táruljon ki a Menny, a fénydús
s szülessék meg a drága Jézus.

Ölbey Irén

 

 

Kép 

 

 

Vecsernyére

 

Csillagok teremtő Ura,
hitünk örök fénysugara,
világmegváltó Krisztusunk,
hallgasd meg esdeklő szavunk.

 

Mert irgalomra indított
a halált hozó pusztulás,
megváltást hoztál: a beteg,
bűnös világnak gyógyulást.

 

A világ fáradt estelén,
mint nászteremből vőlegény,
elhagytad áldott Szűzanyád
méhének tiszta templomát.

 

Erőd és hatalmad előtt
térdre borulnak mindenek,
az égiek s a földiek
készséggel hódolnak neked.

 

Szent Urunk, hittel kér imánk,
ki egykor ítélőnk leszel,
ne érhessen minket soha
az álnok ellenség nyila.

 

Krisztus, legkegyesebb Király,
dicsérünk téged és Atyád,
s a Lelket, a Vigasztalót
most és örök időkön át. Ámen.

 

Fordította: Farkasfalvy Dénes

 

 

 

Kép

 

 

 Már én a földnek szolgaláncát
Erős karokkal szétzúzom,
Feléd esengve tiszta hévvel,
Sóvárgó vággyal, Jézusom!

Látom kigyúlni napkeletről
Királyok fényes csillagát,
Komor felhőkön, bús homályon
Mennyország fénye csillan át.

 

Sötét, kietlen éjszakákon
Kicsiny bölcsődről álmodom,
Sokszor merengek égi kéjjel
Mosolygó kisded-arcodon.

 

A boldogság regéje lágyan,
Szellők szárnyán susog felém,
Sokszor tűnődöm holdas este
Az angyalok szép énekén.

 

Vigasztalódva nézhetem már
A nagy világot, bár sötét;
Egekből áradt üdv sugára
Oszlatni kezdi bús ködét.

 

Szívem keservét, régi búját
Örök reménnyel altatom,
A kétség, csüggedés borúján
Raráté sír föl ajkamon.

 

Az irgalom nagy Istenéhez
Gyakorta szárnyal hő imám,
Mert lelkem e csalárd időknek
Megváltót, üdvöt, fényt kíván!

 

 

 

Kép

 

Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

Rainer Maria Rilke

 

 

 

Kép

 

 

Végh György: Három csöndes őzikéről


Havas erdők három őze,
Három csöndes őzikéje,
Öles hóban, lomha ködben
Elindult a szentmisére.

Éjfél volt a havas erdőn,
Hűvös-bűvös téli éjfél,
Havas erdők három őze
Ballagott a csillagfénynél.


Kis szívükben szomorúság,
szép szemükben könnyű álom,
Öles hóban, lomha ködben
Ballagtak a holdvilágon.


Messze volt az Isten háza
Hol a kisded várta őket,
Hűvös-bűvös téli éjen
Távol útról érkezőket.


A harangok zengtek-bongtak,
Hívó hangjuk messze szállott,
Hűvös-bűvös lomha ködben
Elhagyták a holdvilágot.


Az őzek még messze voltak,
Karcsú lábuk öles hóban -,
Jézus Krisztus panaszukat
Meghallotta a jászolban.


Három angyalt küldött értük,
Ment érettük három angyal,
Szánkójukba szelet fogtak,
Noszogatva villámokkal.


Havas erdők három őze
Három csöndes őzikéje
Öles hóban, lomha ködben
Így ért el a Szentmisére.

 

 

 

Kép

 

Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!

Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.

Mert rút a világ, fekete.
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!

Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyújt felénk,
mesetükröt, a keze.

Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel...!

Tagadjátok...? Restellitek...?
Elfordulnak fejeitek...?
Megvakultak szemeitek...?
Szépségteket, jóságtokat
nem érzitek, nem hiszitek...?
Csillaggyertyák fénye mellett
Isten elé nem viszitek...?

Akkor bizony rútak vagytok,
szégenyek és vakok vagytok,
ha szépek lenni nem akartok.
De még így is, szegényen is,
rútan, vakon, mégis, mégis
Isten gyermekei vagytok!

Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét.

A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenekre gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől, nyomtalan.

Wass Albert

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.