Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alkotmányozó zsinat Debrecenben május 22-én

2009.05.21

Az ötszáz éve született Kálvin örökségéhez méltó eseménynek ad helyet Debrecen ebben a különös jelentőségű jubileumi esztendőben. A kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és magyarországi reformátusok delegátusai által alkotott alkotmányozó zsinat május 22-én a  ''kálvinista Rómában''  fogadja el az egységes Magyar Református Egyház alkotmányát.

_____________________________________________________________________________________

Református egyház: vége a szétszakítottságnak!

Debrecen – „Ez a lépés nem irányul senki ellen, nem törekszik kizárólagosságra, hanem azt az egységet akarja megvalósítani, amelyiket mi magunktól a reformáció óta soha nem adtunk fel.”

 

 


A történelem sok mindent és sok mindenkit legyőzött már, most azonban fordul a kocka: a Kárpát-medence egymástól kényszerrel elválasztott magyar református egyházai május 22-étől újra együtt, Magyar Református Egyházként követik Krisztust, azzal, hogy Debrecenben elfogadják az egységes egyház alkotmányát.

Bölcskei Gusztávval, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökével, a zsinat lelkészi elnökével ez alkalomból beszélgettünk a jeles eseményt bevezető szerdai sajtótájékoztató után.

HAON: Milyen társadalmi, közéleti, politikai hatásai lehetnek az egyházegység kinyilvánításának?
Bölcskei Gusztáv: Azt remélem, hogy ennek a lépésnek az üzenetét mindenki fel tudja fogni, meg tudja érteni. Mi soha nem titkoltuk, hogy ez valóban egyfajta válasz arra a kényszerű szétszakítottságra, amellyel a történelem elszakított minket egymástól, s egyfajta válasz 2004. december 5-ére, a népszavazásra, amikor azt érezhették a határon kívül élők, hogy ők nem kellenek az úgynevezett anyaországban élőknek.

Tehát mi a magunk részéről ezt a természetes gesztust megtesszük, és azt szeretnénk, hogyha ebből mindenki megértené, hogy ezt a kérdést nem lehet így hagyni, és nem lehet leírni azokat, akik nem a saját akaratukból, nem a saját hibájukból, hanem a fejük felett meghozott döntések nyomán kerültek ebbe a helyzetbe.

Másfelől pedig, egy olyan Európai Unió szellemiségéhez, amelyik a regionalitást hangsúlyozza, amelyik azt gondolja, hogy a régi ellentéteket új megoldásokkal lehet és kell a hátunk mögé tenni, teljesen illeszkedik egy ilyen lépés, hiszen mi úgy leszünk egyek, hogy mindenkinek tiszteletben tartjuk a helyi sajátosságait.

Ezért fogalmazunk úgy az alkotmányban, hogy például ahol más nyelv is használatos ügyvitelben, liturgiában, az természetesen úgy marad. Ha eltérő hagyományok alakultak ki valahol, azt nem akarjuk mesterségesen uniformizálni. Tehát azt hiszem, hogy lehet egy ilyen hozadéka is az egység kimondásának, és nagyon reméljük, hogy úgy is fogják érteni azok, akiknek érteni kell, ahogy azt mi gondoljuk.

HAON: Mi lehet az oka annak, hogy – mint azt a sajtótájékoztatón említette – a nemzetközi egyházi szervezetek most egyöntetűen üdvözölték az egységnyilvánítást, nem úgy, mint 1995–96-ban?

Bölcskei Gusztáv: Azt gondolom, talán akkor kevésbé voltunk jó „diplomaták”. Nem tudtuk igazán, nem tudták az akkori vezetők megértetni azt, hogy mi a szándékunk az egységesüléssel, és elhitték azt a suttogó – vagy nem is suttogó – propagandát, hogy itt valamiféle magyarkodás történik, hogy itt valami etnikai alapon szerveződő egyház fog majd igen nagy feszültségeket kelteni… Azt hiszem, hogy az elmúlt másfél évtizednek a nemzetközi egyházi szervezetben is megvolt a hatása, talán jobban értik, jobban ismerik a mi helyzetünket, és meg is értik azt, hogy ez a lépés nem irányul senki ellen, nem törekszik kizárólagosságra, hanem azt az egységet akarja megvalósítani, amelyiket mi magunktól a reformáció óta soha nem adtunk fel.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.