Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mátyás király esküvője

2011.12.18

 

Mátyás király Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet másodszülött fia, akit Vitéz János irányításával humanisták nevelték. A magyaron kívül latinul, németül és csehül beszélt, műveltsége meghaladta a korabeli főurakét, nem véletlenül ő a legismertebb királyunk Szent István után. És az utolsó magyar király is, hiszen utána már az idegen uralkodók jöttek.

Kattintson a nagyításhoz!    Mátyás uralkodása alatt a magyar királyság helyzete megerősödött, külpolitikailag is gyarapodott, virágzott a belkereskedelem, fejlődött az ipar és sosem látott fejlődésbe kezdett a kultúra (például csak a pápa könyvtára volt nagyobb, mint Mátyásé).

   Bár Mátyásnak sokfelé és sokáig kellett hadakoznia, mégis tudta biztosítani az ország belső rendjét. A királyi hatalom megerősítése mellett tiszteletben tartotta a nemzet jogait is: fontosabb intézkedéseket a gyakorta összehívott országgyű­léseken szavaztatott meg. Igazságossága legendássá vált: az ország törvényeinek betartását egyaránt kérte számon a főurakon és az egyszerű embereken, akik panaszaikkal személyesen fordulhattak a királyhoz is.

   Mátyás 1490. április 6-án Bécsben halt meg. A főurak kettős temetést rendeztek számára, Bécsben ravatalozták fel és Székesfehérvárott helyezték sírba. Az ország három hónapos nyílt gyászt tartott utána. Nagy volt a szomorúság a nép körében: Bonfini szerint a katonák bőkezű vezérüket gyászolták, a polgárok kormányzójukat, a nép pedig igazságos királyát siratta. Külföldön is meggyászolták, hiszen ő volt az, aki Magyarországot a török elleni védekezés erős bástyájává tette, megvédve Európát a keleti támadástól.

1476 decemberében Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet díszes küldöttség élén fogadta az ország határán fia leendő feleségét, Beatrix nápolyi királylányt. December 10-én vonultak be Székesfehérvárra, ahol két nappal később megkoronázták a királynét. Beatrix fehérvári koronázása és budai esküvője között tíz nap telt el, és ezalatt a tíz nap alatt egymást érték az ünnepségek, lakomák, lovagi tornák Fehérváron.

1476. december 9-én, egy hétfői napon  Mátyás  menyasszonya közeledésének hírére, Csór község irányába, mintegy félmérföldnyire ment eléje, ahol az első találkozás megrendezésére már korábban egy tábort állítottak fel.

Mátyás lesietett emelvényéről menyasszonya elé, és egy csodaszép gyűrűvel ékesített virágcsokrot kapott üdvözlésképpen, és így tovább... Különös figyelmesség volt Mátyás részéről, hogy ezután menyasszonya hivatalos üdvözlését Rangoni Gábor egri püspökre bízta, hiszen a püspök maga is olasz származású - veronai születésű - volt. Ugyancsak ekkor üdvözölték a menyasszonyt azok az uralkodók és követek, akik uruk megbízásából sereglettek Székesfehérvárra. Egyenként üdvözölte a hercegnőt a szász, a bajor és a liegnitzi herceg, akik személyesen jelentek meg az ünnepi alkalomból, valamint a sziléziai, csehországi hercegek követei, az olasz fejedelemségek és városállamok küldöttei. A követek természetesen magyarázattal szolgáltak uruk távolmaradására és ékes szavakkal tolmácsolták a jókívánságokat.

Itt, Székesfehérvárott, az „összes lelkészi kar, főpapok és szerzetesek várakoztak, s rövid üdvözlő beszéd után” vezették a menetet a városba.

A városba megérkezvén Mátyás, Beatrix és a kíséret Szent István bazilikájában hálaadó szentmisén vett részt, ez után a menyasszony fáradtságára hivatkozva kér engedélyt a visszavonulásra, s a király ekkor a szállására kíséri, majd maga is szállására tér.

A második napon az esküvői szertartás valójában két eseményt - két szentmisét - egyesít magában. Az első ezek közül 1476. december 12-én, csütörtökön történt, még mindig Székesfehérvárott. Szent István bazilikájában pontifikálták azt a misét, amelynek keretén belül Beatrixet magyar királynővé szentelték fel és koronázták meg. Talán furcsának tűnhet, hogy a hercegnőt még az esküvő előtt ilyen magas méltóságra emelték, de valójában nem is ez történt. Mátyás ugyanis már korábban, követei útján, még Nápolyban feleségül vette Beatrixet, így tehát megkoronázásakor Beatrix hivatalosan már magyar királyné volt. A koronázási szertartásnak volt egy másik érdekessége is. Az akkori magyar közjog szerint ugyanis a királynői eskü letételét a veszprémi püspöknek, a felszentelést viszont az esztergomi érseknek kellett elvégeznie. Utóbbit a veszprémi püspök csak az esztergomi érsek távolléte vagy akadályoztatása esetén „extraordinatio” végezhette. Nos, ekkor éppen egy ilyen rendkívüli helyzet adódott, ugyanis Beckensloer János esztergomi érsek, még az év tavaszán, Mátyás örökös ellenségéhez, Frigyes császárhoz szökött.

   Ugyancsak a koronázási szertartás része volt az a mozzanat, amelynek során Mátyás több főnemes ifjút ütött lovaggá, köztük Francesco herceget, Beatrix testvéröccsét is.

   Az esküvői szertartásra már nem Székesfehérvárott, hanem Budán, a Nagyboldogasszony templomában került sor, 1476. december 15-én, vasárnap. Az esküvői szertartást valóban Rangoni Gábor egri püspök celebrálta, és természetesen részt vett rajta Vetési Albert veszprémi püspök is, aki ekkor már - amint ez szokásban volt - a királynő főkancelláriusa is volt. Természetes az is, hogy részt vettek a szertartáson mindazok a magyar és külföldi főurak és követek is, akik a királynő koronázásakor is jelen voltak.

   Az esküvőt követő királyi lakomát szintén Budán rendezték. De hisz lehetett volna akár Székesfehérvárott is, mert volt lakoma bőven, mindkét városban.

 

A KIRÁLYI VACSORA
Királyi lakoma
 
Mátyás korában az udvari szakácsok többnyire férfiak voltak, hiszen munkájukhoz hozzátartozott a vad megtisztítása, megnyúzása, feldarabolása, sőt olykor elejtése is. A magyar konyha fő jellegzetessége az erős fűszerezés volt, amely a lakomák nagy ételegyütteseinek megemésztését is szolgálta: Mátyás és Beatrix esküvőjén 24 fogást szolgáltak fel. Az étkek elfogyasztása közben és után az elmaradhatatlan bort mázatlan cserépedényekben kínálták és a pohárnokok kötelessége volt gondoskodni arról, hogy a vendégek serlege, kupája ne legyen üres.
 
Első fogás
Egy leves szép kövér kappanból, fejér cipóban

   A leves a táplálékok sorában igen jelentékeny szerepet visz, ezért készítésekor különös gond fordítandó rá. A szép kövér kappant a kasszerol fenekére tesszük. Annyi vizet öntünk, hogy bővibe ellepje. Hogy a húslének kellemes ízt adjunk, különféle zöldségneműeket vetünk bele, jóféle fűszerszámokkal egyetemben. Gyenge tűz mellett öt óra hosszáig főzzük.
E leves, ha kellően van elkészítve, szép világos színű, erős, de kellemes ízű.
 
Második fogás
Pozsárderék borban főzve, fahéjjal, sáfránnyal, mézzel fűszerezve

   Tokajból szőlőnek aranyos leviben a fűszerszámokat és a mézet egész egy óra hosszáig lassan főni hagyjuk, majd belévetjük a besózott pozsárt. Addig hagyjuk benne feredni, míg puhára nem abárolódik.

Szömörcsög parázson rózsásra pirítva

   A halat alaposan megtisztogatva, kívül-belül besózva bikkfa parazsa fölé vetjük, s addig forgatjuk, míg szép színt nyer.

Kígyóhal kardra szúrva, nyárson forgatva

   A kígyóhalat bőritűl megfosztva, erősen besózva kardra hányva, és erős tűzön meglángolva.

E jóféle étkek miskulánciával czitrom kíséretében az udvari kukták által asztalra küldetve.
 
Harmadik fogás
Tikfik töltve

   Az idei gyenge tikfiakat kívül-belül besózzuk, és kis ideig hatni hagyjuk a sót. Töltelékje erdei málnával, szamóczával, fügével, mondolával megbolondítva, lúd zsírjával megkenve, hogy száraz ne maradjon, majd kemencében aranyosra pirítva.

Kacsa borban párolt káposztával, szilvával megczifrázva

   Az alaposan megkopasztott, és szárazon megperkelt kácsát kívül-belül porított fenyőmaggal és sóval jól bedörgölünk, és néhány napig állni hagyjuk.
Tepsibe rakva kemencébe tesszük. Zsírt alá rakni nem szükséges, de gondosan locsoljuk, amíg meg nem puhul, és kellően nem színesedik.
A kifejérített káposztát finomra összemetéljük, a kacsa háját elolvasztjuk, borecettel feleresztjük, szelíden megsózzuk, nádmézzel édesítjük, és a káposztát benne fedő alatt fölforrni hagyjuk, majd aszalt szilvával gazdagítjuk.

Libának combja saját zsírjában megsütve, zsályával, rozmaringgal bolondítva

   A fiatal libák részünkre igen finom ízletes pecsenyét szolgáltatnak, ha megfelelően fűszerszámozzák, nyársra húzzák, majd lassan forgatva porhanyósra sütik. A tálalás előtt fél órával erős láng tüzénél szép pirosra, ropogósra pirítják.
Az egészben sütött pecsenyék szőlőnek rubintos levében főzött körtvéllyel, és fekete almával czifrázva igen jó étkekké válnak.
 
Negyedik fogás
Kemencés csülök bűribe, serrel, mézzel megcsepegtetve

   Disznó csülök szárazon sütve, serrel és mézzel váltakozva kenegetve, mikor szép porczogós a bőre, asztalra küldve.

Makkon pendült erdei disznó oldala, koronába hajtva, borókásan

   Makkon hízott erdei disznó oldalát borókával gazdagon meghintve néhány napig hűvösön pihentetjük. A húst rubintos borban puhára pároljuk, csinosan körülnyírjuk, és tálra rakás előtt egy negyed órával nagyon forró kemencébe rakjuk, hogy szépen megpiruljon. Koszorúba tálaljuk.

Rozmaringos berbécs háta, parázson sütve

   A berbécs hátat a csontok mellett feldaraboljuk, rozmaringgal meghintve pihentetjük. Ha jól megpihent, sózzuk, és felizzított parázsra vetjük. Mindegyik oldalát pirosra sütjük.
Hogy a gyomor meg ne nehezteljen, kemencébe sütött murokkal tálaljuk.
A murokot tisztára megkaparjuk, gyenge szalonnával ispékeljük, és kemencébe nem túl soká sütjük.
 
Királyi édességek
Kapros-túrós lepény, a régi jámbor mesterek tanítása szerént

   A lisztet, mézet, kovászt langyos tejjel jól összekavarjuk, és elég soká langyos helyre tesszük. Ha jól megdagadt, irós vajjal kikent tepsibe tesszük, és kemencébe vetjük kis időre. A berbécs tejéből készült túrót nádmézzel, kaporral ízesítve rákenjük a tésztára, és visszatoljuk a kemencébe. Édes tejföllel meglocsolva fogyasztjuk.

Mézes kenyér aszalt fügével, szilvával, mondolával

   Jófajta mézet, lisztet, vajat, tikmonyát jól öszekeverünk, belévetjük az összeaprított aszalt szilvát, mondolát, aszalt fügét, és porrá tört szegfűszeget. Irós vajjal kikent formába öntjük, és kemencébe lassan készre sütjük.

Gyümölcsös piszkót, meggyes liktáriummal

   Lisztet, édes tejet, tikmonyát, sót, és irós vajat jó alaposan kikeverünk, jó sűrűre. Kivajazott tepsibe öntjük, forró kemencébe tesszük. Tetejibe magnélküli meggyet nyomkodunk. Pompásabbá tehetjük, ha fogyasztáskor meggyes liktáriumot is kínálunk hozzá.

 

APRÓSÁGOK BEATRIXRÓL
   Hunyadi Mátyás második felesége, a szép, de szigorú Aragóniai Beatrix királyné már koronázási lakomája alkalmával elérte, hogy a szigorú asztali szertartásrendet megváltoztassák. A határozott feleség férjénél elérte, hogy a koronázási, majd az esküvői lakoma ünnepi asztalánál a királyi pár mellett csak a közvetlen rokonok és a legelőkelőbb követek foglalhassanak helyet.

   Aragóniai Beatrix nevéhez fűződik a királyi udvar reneszánsz pompájának megteremtése, emellett például az Európa-szerte ritkaságnak számító ráckevei szerb ortodox templom alapítása is.

   1489-ből kelt az a feljegyzés, amely beszámol arról, hogy Beatrixnek egy, a Csepel-szigeten tartott lovasbemutatóján cigány muzsikusok húzták a talpalávalót. Állítólag a lóverseny szüneteiben tisztes honoráriumért hegedűjátékkal szórakoztatták az egybegyűlteket. Ez az első említése annak, hogy a hazai cigányok muzsikusként jeleskednek.

   Sokáig azt hitték, hogy a törökök hozták be a sakkot Magyarországra. Tévedés. Hazánkban a sakkjáték legrégibb nyomát 1335-ben, Róbert Károly idejében találjuk. Az első név szerint is ismert magyar sakkozó nő volt, mégpedig Aragóniai Beatrix.

   A legenda szerint hazánkban Aragóniai Beatrix kíséretében érkezett itáliai, nápolyi szakácsok honosították meg a marcipánt. Mátyás király és Beatrix lakodalmán a számtalan finomság között ugyanis egy marcipánból készült sakk készlet örvendeztette meg a vendégsereget.

   Beatrix jöttével (és részben kedvéért) a művészibb énekkar és olasz trovatorik váltották fel a magyar hegedősöket Mátyás udvarában. Beatrix zenei ízlését a nápolyi udvar formálta. Énekkarának létszáma 1483-ban 13 fő volt, és ez megfelelt a korabeli gyakorlatnak. Beatrix zenemestere a nagy tekintélynek örvendő franko-flamand zeneszerző és zeneelméletíró, Johannes Tinctoris volt. A királyné csepeli uradalmában cigányzenészek muzsikáltak, a király asztalánál magyar dal hangzott, a hegedősök, igricek még értő közönségre találtak.
 
Ajánlott irodalom:

 

 

MÁTYÁS KIRÁLYRÓL SZÓLÓ MESÉK MAGYARÁZATA

  Mátyás király legendás alakja a népmesékben is megjelent: az igazságos és bölcs király a jókat bátorította, a rosszakkal szemben kérlelhetetlen szigorral lépett fel, a tévelygőkkel pedig megbocsátó volt. A mesék azért is születtek róla, mert halála után nehéz helyzetbe került az ország: a nemzet egyetlen mentsvára az lehetett, ha tovább éltette magában az igazságos király alakját, életművének értékeit.

Mesegyűjtemény

 

 ÉRDEKESSÉG

Jelképes lakomák

A 18-19. században a koronázási lakomák ceremóniája már viszonylag keveset változott. [...] A koronázási bankettek nem szűntek meg, noha fokozatosan egyre inkább színházi jelleget öltő, formálissá váló rendezvényekké alakultak.
Ezek egyik legfőbb jele az volt, hogy az asztalhoz ülők a 19. század közepétől már gyakran egyetlen falatot sem fogyasztottak a jelképesen feltálalt, ugyanakkor valódi, ínyenc fogásokból. [...] Nem volt ez másként az utolsó magyar király, IV. Károly és felesége, Zita királyné 1916. december 30-án tartott díszebédjén sem. Így - miközben a késő középkori udvari hagyományokat és a 17. században végbement változásokat maradéktalanul betartották - az uralkodópár éhesen volt kénytelen távozni a díszes külsőségek közepette megrendezett lakoma helyszínéről.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

budapest

(zsolt, 2017.04.25 09:00)

Nagyon jó,elolvastam.:-)

budapest

(zsolt, 2017.04.25 08:59)

Nagyon jó,elolvastam.:-)