Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Faller János: Reggeli imádság

2009.05.18

REGGELI IMÁDSÁG

 

Lásd, felvázolta már a láthatárra

a hegyek vonalát a pirkadat,

szobámból surran, ím, az éjjel árnya,

derengenek a jól ismert falak,

olszlik az álom zavaros világa

és visszatér a száműzött tudat.

Te még alszol, az álom árja ellep,

feledtél vágyat,bánatot, szerelmet.

 

Az én szívemben lassan felremegnek

dadogva a dédelgetett szavak

s melengetve, mint takaród a tested,

szelíden-halkan megszólítanak.

Mint gyerekkori, régi ima, reszket

szívemben a rorátés áhítat

és míg a nap kel és oszlik az éjjel.

így szólongatlak szívem szép hitével:

„Üdvözlégy nékem feleségem, párom,

ki áldott vagy az asszonyok között,

dajkáljon szelíd anyaként az álom

és béke lengjen hunyt pillád mögött.

Az ébredésed, kedves, egyre várom,

mert véled életembe költözött

a szeretet, amelyben hajdan hittem

és ott fénylik hűséges szemeidben.

 

Felvillannak a friss hajnali fények,

az új nap itt áll, ím, a küszöbön.

Ki benned hisz csak, adj erőt szívének

s én elviselem könnyen, bármi jön.

Megtanultam, hogy mégis szép az élet

s e tanulságot néked köszönöm.

Maradj meg mindig, életemnek párja,

az én világom szép világossága.


 

Szabó Lőrinc: Vasárnap

 

Az éjszaka tündér kezével
kihímezte a réteket.
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,
jó reggelt, virágok, füvek!

Jó reggelt! - mondom jobbra-balra,
minden virágnak köszönök,
látogatóban vagyok én itt
ezer kis ismerős között.

Köszöngetek és fütyörészek,
minden szép, minden érdekel.
Pedig tegnap, szombaton este,
de szomorún aludtam el!

Egész nap pénz után szaladtam,
a remény, mint a nap, fogyott.
Mi lesz? - kérdeztem és gyűlöltem,
ami jön, a vasárnapot:

míg volt remény, mindent gyűlöltem,
és nem jött pénz, és este lett.
Aztán az éj ezer virággal
hímezte ki a réteket,

s most itt vagyok az Ördögormon,
ünnep van, pénz nem lesz ma se,
nézem, hogy ring sárgán a zöldben
a gyermekláncfű tengere,

nézem a felhőt, lent a csárdát,
a hátán hempergő csikót,
s hogy egy gallyon, mint szürke gyöngyöt,
hogy viszi nagy hasát a pók,

és letelepszem és az erdő
mint zöld város tolong körül,
s kívül az emberi világon,
minden társadalmon kivül,

túl kötelességen s reményen
egészen jól érzem magam:
holnapig már nincs mit csinálni,
örülök annak, ami van.

Egész nap pénz után szaladtam,
hajszolt és megcsalt a remény:
reménytelenül, megnyugodva
heverek a tisztás gyepén,

és oly jó ez a felelőtlen,
embertelen semmittevés,
hogy szinte fáj, hogy jön a hétfő
s a gond megint, hogy lesz-e pénz.

Szinte fáj, - de mire kimondom,
már tűnik is a fájdalom,
nincs tegnap, nincs igazi holnap
ezen a gyönyörű napon, -

s egyszerre, boldogan, felugrom,
hogyne! hisz már érezni, hogy
lassankint vers lett a panaszból,
amit a fejem forgatott:

vers lett! s holnap pénzt adnak érte!
Rendben van! És megyek tovább:
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,
jó reggelt, gyönyörű világ!



Link


Festmény:  Bóna Jenő: Nyári mező

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.