Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ízelítő Paul Verlaine költészetéből

2009.05.26
PAUL  VERLAINE
Naplemente

 



Hűs esthajnali
fényt a róna kap,
immár hajlani
kezd s borong a nap,
búm halk ajkai
hűs dalt zsonganak,

mely ringatva rí,
míg borong a nap.
S bíboran, búsan
mint most a homok-
rónán nap zuhan,
furcsa fantomok:
száz álmom suhan
s tűnik és lobog,
mint most a homok-

rónán nap zuhan...

 

Paul Verlaine: Őszi chanson
Ősz húrja zsong,
jajong, búsong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sírok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már ősz!
hullni már eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...

(Tóth Árpád fordítása)

 

 

Misztikus alkonyat

Az Emlék s az Alkony a láthatáron
piroslik, messze, hol tűzbe csap át
a fölgyúlt Remény és tündéri szárnyon
hátrál s kitárul, mint ingó csodák
függönye, melyen sok gonosz virág
- tulipán, liliom, dália, mák -
kavarja a hímzést s az illatáron
beteg párázatoknak langyos álom-
ízét ontja, mérgek nehéz szagát
- tulipán, liliom, dália, mák
parfümjét - hogy érzékeimbe szálljon
s ájult agyamba lángoljon tovább
az Emlék s az Alkony a láthatáron.

 

Paul Verlaine: A Clymene

 

Rejtelmes régi táncok,
szövegtelen románcok...
Édes, mert szép színed,
mert ég-szemed;

 

mert hangod víziója,
mely rémmel teliszórja
értelmem, ezt a tárt
látóhatárt;

 

mert hattyútested, drága
illatod tisztasága,
s tisztaságodnak a
jó illata;

 

ah, mert egész mivoltod,
átható hangszer, boldog
holt angyalok köde,
zamat, zene:

 

édes kadenciára,
korrespondenciára
csábítja idegem:
ámen! legyen!

 

Babits Mihály


 

Paul Verlaine: Un grand sommeil noir...

 

Nagy fekete éj
száll szívemre lágyan:
aludj, minden kéj
aludj, minden vágyam!

 

Már semmi se fáj
ó szomorú óra!
nem gondolok már
se rosszra se jóra

 

Bölcső vagyok én,
ringat egy kéz engem
sírom peremén -
Hallga, hallga, csendben!...

 

Babits Mihály


 
Paul Verlaine: Szaturnuszi dal
 
Hajdan a tudósok mélyen hittek benne, - 
s nem hiszem, hogy ma is megcáfolva lenne,
hogy írva az égen, ami bajt vagy jót hoz,
s minden lélek kötve van a csillagokhoz.
 
/Az éj csodájának e magyarázatát
Sokan kinevették, nem is gondolva át,
hogy kacajuk milyen nevetséges, fáradt./
 
Nos, kik a szellemek sápadt csillagának,
a Szaturnusznak a jegyében születtek,
azok, megírva áll, oroszlánrészt vettek
mindenből ami fáj, mindenből ami baj.
 
Képzeletük, amely törékeny és szilaj,
nem törődik azzal, hogy mit akar az Ész.
Ereikben a vér mindent áttörni kész,
lángol, zuhog, ömlik, miként a lávaár
Szikrákká hull benne a fájó ideál. 
 
Így kell kínlódniuk, s meghalni is talán, -
- ha ugyan halandók vagyunk egyáltalán - 
életük térképét vonásról-vonásra
Egy átkos Befolyás logikája ássa.


A MEGHITT LÁMPAFÉNY

 

Verlaine

 

A meghitt lámpafény, a kandallóparázs,
könyökre dőlve szőtt édes álmodozás
a két egymást kereső szempár egymásba veszve,
a párolgó tea s becsukott könyvek estje,
a boldogság, mikor az este véget ér,
a nászi félhomály és a mézédes éj
előtti élveteg bágyadtság és imádott
várás, ó, csak ez az, mit a halogatások
idején meghatott lelkem nyomon követ,
s szid minden hónapot, átkoz minden hetet!

(Kálnoky László)

 

ÁLMODOM EGY NŐRŐL

 

Verlaine

 

Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
forró és különös, áldott, nagy Látomás,
aki sohasem egy, s aki sohase más,
aki engem megért, aki engem szeret.

 

Mert ő megért. Neki, ó jaj, csupán neki
bús, áttetsző szívem többé már nem talány,
sápadt homlokomnak verejték-patakán
frissítve omlanak az ő szent könnyei.

 

Barna, szőke, vörös? Ó, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen
mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.

 

Nézése hallgatag szobrokénak mása,
szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen:
mint elnémult drága szavak suhanása.

(Ady Endre)

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.