Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Wass Albert: Csillagvirágok

2009.05.19

Kép

 

 
Wass Albert: Csillagvirágok

Mikor a tavasz osztja csókjait, S a zöld erdőkön napsugár ragyog, Felébrednek a nedves pázsiton Piciny, fehér kis földi csillagok...

A harmatcseppes rétek bársonyára Fehéren hull ezer csillagvirág, Felette lágyan elsusog a szellő, S az erdő szélén intenek a fák...

Volt egyszer egy csillag... fényes... ragyogó Ezüst sugártól tündökölt az ég, Reggel is sokáig oltogatta Erős fényét a kékes messzeség...

Egyszer meglátott messze valahol Egy sápadt fényű testvér csillagot... De elvesztette... s keserves bánatában A horizonton végig vágtatott...

Aztán széthullott... ezer kis vadvirágra, S a földre hullva többé nem ragyog... A tölgyfaerdők pázsit szőnyegén Keresik azt a sápadt csillagot...

Verseim piciny csillagvirágok, S én egy olyan hulló csillag vagyok, Ezer darabra tépve
lelkemet Keresem azt a testvér csillagot...
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.