Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A barátod saját magadnak része ...

2009.05.18
 

Barátság !


"Ahhoz, hogy életünk megvilágosodhasson, tiszta gondolatokra van szükségünk. Minden egyes tiszta gondolatnak nagyobb az értéke, mint a világ összes gyémántjának. Az ember tiszta gondolataiban maradandó."

Vajon lehet-e naponta megújulni? És kell-e? - Ezek a mondatok ragadták el fantáziámat. Napokig foglalkoztatott gondolatban. Azután elkezdtem írni.
Igen. Lehet megújulni naponta. Sőt, kell is. Legalábbis ez a fejlődés útja. Hiszen minden állandóan változik. Az Élet mindennapi megújulás. Minden áldott nap újjászületik belső biztonságunk. Az Élet örökké aktív, dinamikus. Az Életnek a lélek támogatása kell, hogy megvalósítsa magát. Az emberi kultúra erőfeszítésből származik. Sajnos, a technika fejlődésével elkényelmesedtünk önmagunk nevelésében, ellustultunk emberi kapcsolataink ápolásában, kikerüljük kényes és feszült helyzeteink megoldását. Ez a lustaság kompromisszumokra, szkepticizmusra, cinizmusra vezet, így elkerüljük az erőfeszítéseket. De ez által, elveszünk önmagunk számára, ha nem küzdjük meg saját harcainkat, elégedetlenek leszünk önmagunk számára. Nem fogadjuk el, s ha nem fogadjuk el önmagunkat sem, hogyan fogadhatnánk el másokat? Egy tökéletesen kiegyensúlyozott ember ideális képe: tehetségének, képességeinek megfelelően produkálni; jól érzi magát a világban, képes életörömre; nem teszi tönkre más emberek életét. A ma emberére mi jellemző? Lelki-szellemi erők szétszórtsága. Az intellektuális és emocionális erőknek nem találják a megfelelő kreatív felhasználási lehetőségét. A legfontosabb minden ember számára, hogy megismerje önmagát, reális és valós én-képe legyen, hogy jobban tűrje az élet mindennapos terheit, jobban megértse önmagát és ezen keresztül másokat is. Alapvetően a legfontosabb emberi tulajdonságok: gondolkodás összpontosítása; akarat fejlesztése; önuralom az érzelmek kifejezése felett; pozitívumokra való beállítódás és az ítélkezés elfogulatlansága. Empátiás készséggel rendelkező, önálló gondolkodásra képes emberek tulajdonságai ezek. Nem könnyű, ha egyesek tele vannak előítéletekkel, vagy ne adj Isten egocentrizmussal. Az eddigiekben megpróbáltam komolyan, kissé talán túl tudományosan összefoglalni a ma embere viselkedésének okait. Amikor idáig jutottam, akkor felvetődött bennem a barátság fogalma. Olyan könnyen dobálózunk a szavakkal! Vajon mindenki barátom, akit annak hívok? Nem lehet, hogy csak azt szeretném hinni, a barátom valaki? Egy jó ismerősre, valakire, akivel sokat beszélünk, vagy akár arra, aki mindenben egyetért velünk, már rámondhatjuk - barát? De ha jobban megvizsgáljuk, nem felületesen, barát-e az illető? Valóban? Ám legyen! Hanem ez kétoldalú dolog, mint minden. Ha valamilyen oknál fogva, nem tudsz időt szakítani erre a kapcsolatra, avagy ha bajban vagy, számíthatsz-e erre az állítólagos barátra? Az igazi barátság bajban válik el, az-e aminek lennie kell. Arról már nem is beszélve, igazán az idő dönti el, kiállja-e a próbát egy barátság. Lehet, sőt kell is szeretni néhány embernek egymást. Figyelem, tolerancia, de ettől még nem biztos, hogy mindenki barát. Kellemes társaság, szimpatikus emberek csoportja, jól érezheti magát együtt. Barátságos is lehet egymással. De a kipróbált barátsághoz több kell. Hosszú távon derül ki, élethelyzetek döntik el, amit együtt átélnek. Örömök, bánatok az élet apró és nagy dolgaiban való együttes részvétel. Minden szeretetre méltó ember nem lehet a barátunk.



"Minden időkben él és működik a rokon szellemek titkos köteléke."

- mondta Schumann.

 

Keleti bölcsesség: "Iker-lelkek sok életeket töltöttek el együtt ilyen-olyan formában. Természeted legmélyén hitet, reményt és szeretetet találsz. A barátod saját magadnak része, éned kibővülése."



A jó öreg kelet, a szív útja, saját belső békénk, örömünk, fényünk és szeretetünk kincsestára. A szeretet a leggyorsabb út. Élet-játék, megvalósítani önmagunkban ezt a szeretetet, és azután átadni másoknak, ha kell tanítani. Belső és külső harmónia - erő. Önátadó biztonság és végtelen őszinteség, tisztaság.
Erre azt mondom, minden életet a saját helyzetében tiszteljek anélkül, hogy a saját képemre és hasonlatosságomra akarnám formálni. Itt térek vissza a kérdésre. Mi is az igazi barátság? Ki a barát? Az, akit kölcsönös bizalom, ragaszkodás és szeretet köt hozzánk. Azt gondolom, az igazi barátok úgy tudnak szeretni, hogy a maguk boldogsága fölé tudják helyezni azt, akit szeretnek. Ki a legjobb barátunk? Akit kedvelünk, csodálunk, megbízunk benne, sőt feltétlen bizalmat érzünk iránta. Nincs szükség falakra. A legkomolyabban saját szívünket kell figyelni. Az unalom két ember között, nem a fizikai együttlétből fakad. A távolságból ered, a lelki-szellemi távolságból. Ha bárkit, barátot-szeretőt meg akarsz tartani magad mellett az életben, soha ne tartsd magától érthetőnek, hogy melletted, van. A barátunk azt szeretheti bennünk, amik vagyunk, nem pedig azt, akinek látszani szeretnénk. Legjobb tulajdonságainkat hívja elő Meghittség, képesek együtt örülni az életnek. Az igazi barátság végül ez - helyet adunk a lelkünkben valakinek, aki épp olyan fontos, mint saját magunk. Azt gondolom az igazi barát, tudja, milyen béke lehet a csöndben.

 

CSÍKI ANDRÁS:

LESZEK A BARÁTOD

Leszek a barátod,
játszom játékaid,
elnyúlok és elnémulok veled,
sírom bánataid,
örülöm örömeid,
mindenem megosztom veled.

Ahogy fordulsz, fordulok én is,
amit tudsz, még megtanulom,
ahová állsz, oda húzok én is,
amennyit bírsz, azt én is kibírom,
ha szeretsz, szeretek veled,
ha gyűlölsz, gyűlölök híven,
úgy nézek, ahogy te is nézel,
megyek, ha elmész innen.

Jegyben a sötétséggel járunk,
ha énekelsz, dúdolom veled,
,,de szép esők hullanak ránk,
s már szeret aki szeret......"

S hajnalban ébredsz, én is felkelek,
ha koldulsz, én is megteszem,
ha elszégyelled árvaságodat,
én is lesütöm fejem,

ha zászlódra sorsodat húzod,
bizton én is aláállok,
s ha vágányra fekszel, melléd tolakszom,
hogy láthassam gyönyörű halálod,

aztán elnémulok én is veled,
mint egy éjfél utáni állomás,
és reggel csak üres üléseken ülünk,
és folytatódik ez az utazás.......

csak sodródunk merre az ég vezet,
egy beláthatatlan pusztaság felé,
hol egy kóró a legszebb virágunk,
ahol mindenünk a másiké,

de onnan már nem megyünk tovább,
leszállunk és végső helyünkre lépünk,
és egyszer még összekacsintunk,

és már nem mondjuk el mennyire félünk.

 
 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.