Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az emberi életútak

2009.06.22

 

Az ember születik valahol. Az a család.

Meglát valakit, úgy érzi, hogy szereti, összeköltözik vele egy fedél alá, s gyerekei lesznek.

Ez a család. 

 

Aztán később kiderül, hogy hiába élnek mind egy fedél alatt, mindegyiknek külön útja van.

Minden embernek van egy útja, tudod, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla.

Az ember azt hiszi, hogy akik egy fedél alatt vannak, azoknak az útjuk is egy. De ez nem így van.

Nem a fedélen múlik, hanem az utakon.  A fedél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak,

hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig.

  Ha az ember megélt egy fejlettségi szintet,akkor az élet tovább kormányozza újabb

méltó kihívások felé.Szabad akarattal persze bárki benne maradhat a meghaladott állapotban,

ám ez mérhetetlen-lehet,hogy még önmagának sem bevallott - belső szomorúsággal jár.

A lélek összetöpörödik,az agyi feszültség állandósul. A betegségjelzések felszaporodnak.

Idővel a totális kiüresedés érzése lesz az emberen úrrá. Ha viszont valaki a méltó a nehezebbet választja,

már csak idő kérdése,sorsa mikor kínálja számára a lelkét megrendítő szerelmet.

E megváltó érzés égisze alatt tovább léphet. Szenvedés ekkor is vár rá,hiszen

csak napfényes oldal nem létezik a kétpólusú világban,ám a szeretett társ iránt önzetlen odaadást

életerővel éli meg teljesnek a létet.

Melyként szív a friss levegőből,és az egész világot a szívébe tudja fogadni.

Az életben új, eddig nem hitt perspektívák nyílnak.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.