Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabaduljunk meg a problémáinktól! Most!

2009.06.22

 Szabaduljunk meg a problémáinktól! MOST! 

 

.Akkor juthatunk el a legkönnyebben ÖNMAGUNKHOZ, ha megszabadulunk a problémáinktól. Miközben ugyanis a gondjainkkal vagyunk elfoglalva, az élet könyörtelenül elmúlik felettünk.

 

A legfontosabb a cél

Az elsőrangú cél a jövőre nézve tehát legyen ez: el kell képzelnünk, hogy megszabadultunk a problémáinktól! Ha valamivel problémánk van, az azt jeleni, hogy a valóság egy darabját nem fogadjuk el, nem akarok vele szembesülni. Van egy olyan elvárásunk, félelmünk vagy igényünk, amely nem felel meg a valóságnak. Ilyenkor a legjobb, ha megállunk egy percre, és elgondolkodunk az alábbiakon:

 

1. Mi az, amivel nem szeretnék szembesülni?
2. Mi az, amitől várok valamit, és mitől tartok?
3. milyen elvárásaim vannak az élettől?
4. Melyek az életemmel kapcsolatos, jól bejáratott elképzeléseim?


Minden ún. probléma valójában egy-egy „fel-adat”, mellyel az élet akar leckéztetni, és melyet MOST, ebben a pillanatban meg kell oldanunk. Hiszen már MOST, ebben a pillanatban rendelkezünk az ehhez szükséges erővel. Milyen problémáktól akarunk most megszabadulni, melyeket akarjuk kiiktatni az életedből? Írjunk össze legalább 20-30 gondot, amelytől meg akarunk szabadulni. Ezek lehetnek családi problémák, élettárssal, barátokkal kapcsolatos problémák, egészségi problémák, anyagi gondok, stb.


A problémák tulajdonképpen akkor keletkeznek, ha nem tudjuk idejében megoldani feladatainkat. A problémák tehát valójában magunk előtt tolt feladatok, melyek egyre nőnek, míg problémákká nem tornyosulnak. A problémákról nem úgy tudunk megszabadulni, ha megpróbálunk elfeledkezni róluk, hanem úgy, ha végre hozzálátunk a megoldásukhoz. És ennek MOST jött el az ideje.


A problémák tudatosítása


Minden probléma, minden betegség, minden nehézség, minden sorscsapás, minden krízis az élet ajándéka – fájó, ám szeretetteljes figyelmeztetés, mely rámutat alkotómunkánk hiányosságaira és a megoldásra váró feladatokra, melyek révén életünk hitelesebbé és jobbá válhat. A probléma maga csak a csomagolás az ajándékon. Az ajándék pedig, melyet a csomagolás alatt találunk, ha megoldjuk a problémát: a belátás.

A feladat néha abban áll, hogy valamit „fel-adjunk”, valamitől megszabaduljunk, valamiről leszokjunk. Az élet mindig megmondja nekünk, hogy mit vár tőlünk. Életkörülményeim alakulásán keresztül vezet el a feladatokhoz. És a megoldást is mindig megadja!!

A probléma egyébként ott kezdődik, hogy legtöbben még a problémájukat sem tudják világosan megnevezni. Amíg a problémát nem ismerjük alaposan, egész biztosan nem fogjuk tudni megoldani sem. Ha felismerjük a problémát, akkor jön a második akadály: helyesen kell cselekednünk. Ha pozitívan állunk a problémáinkhoz, akkor rájövünk, hogy a problémával együtt a megoldás kulcsát is megkapjuk. A megoldás viszont néha kellemetlen, így általában nem akarjuk felismerni, vagy ha felismerjük is, nincs meg a kellő bátorságunk ahhoz, hogy megvalósítsuk. De egyet tudnunk kell: a sors soha nem hoz nekünk olyan problémát, mely megoldhatatlan lenne. Sokszor elég annyi, hogy erőinket a megoldásra összpontosítsuk, és ha már idáig eljutottunk, akkor általában meglepően gyorsan boldogulunk.

Alapjában véve nem léteznek problémák, csak ha a „probléma” fogalmát úgy értelmezzük, hogy annak nem lehet megoldása. Hiszen a sors mindig a nekünk megfelelő nehézségi fokú problémák elé állít bennünket, tehát biztosak lehetünk benne, hogy meg is tudjuk oldani őket. Ha azonban nem állunk a nehézségek elé, azzal arra kényszerítjük a sorsot, hogy kikényszerítse belőlünk a megoldást, és ez által a tanulási folyamatot. Ezért fontos, hogy mindig elmondjuk magunkban az alábbiakat:

 

Jelenlegi problémám csak egy a sok másik közül, melyet már megoldottam, illetve a jövőben fogok megoldani. Néhány év, de talán néhány nap múlva emlékezni sem fogok rá. Miért izgassam hát magam annyira miatta?

Tudom, hogy az élet újra és újra nehézségekkel állít szembe, és azt is tudom: az élet értelme abban áll, hogy optimálisan megoldjam a problémákat, és fejlődjek ezáltal. Mostantól tehát megváltoztatom a problémákhoz való hozzáállásomat. Teljes higgadtsággal meg fogom keresni a mindenkor legmegfelelőbb megoldást. Ha ezt végrehajtom, akkor KÉSZEN ÁLLOK A KÖVETKEZŐ PROBLÉMÁRA!

 

Minden probléma tartalmaz:

1. Valamilyen félelmet;
2. A megoldásra való képtelenség érzését;
3. Egy fixa ideát, amely nincs összhangban a valósággal;
4. A valósággal való szembesülés elutasítását;
5. Valamilyen igényt vagy elvárást;
6. Látszólagos előnyt;
7. Valódi előnyt, azaz belátást, tanulási folyamatot.


A problémák megoldásának három előfeltétele van:

1. belátásra való képesség,
2. változtatásra való képesség,
3. kitartás.

 

• Sok probléma abból adódik, hogy holnapra halasztunk valamit, amit már ma is megtehetnénk. Pedig minden, amit ma nem teszünk meg, holnap már nyomasztani fog.
• Sokan hibáikat is problémának tekintik. A hibák annyira nyomasztják őket, hogy tehetetlenné válnak. Azt mondják maguknak: „hogy történhetett velem ilyesmi?”. Pedig nincs tanulás hibák nélkül. Ha hibáztunk, az egyben azt is jelenti, hogy tettünk valamit, ahelyett, hogy csak beszéltünk volna. A „hiba” olyan vázlat, mely már csak pontosításra vár.
• Sokszor az is problémát jelent, hogy túl sokat és túl rendszertelenül dolgozunk. Ugyanazzal az idő- és energiaráfordítással sokkal többet is elérhetnénk!

 

A problémamegoldás hét lépése


1. A probléma pontos megnevezése
• Pontosan mi is a problémám? (írjuk le minél alaposabban). A helyes kérdés sokszor már a választ is magában foglalja.
• Egyáltalán probléma-e ez, vagy csak azért érzem annak, mert nem helyesen állok hozzá a körülményekhez? Esetleg én magam vagyok a probléma?
• Melyek a problémám valódi okai? Ezek rajtam kívül állnak? Mi ebben a felelősségem? (Itt ne keverjük össze az okot azzal, aki, vagy ami kiváltja!!)

2. A cél pontos meghatározása
• Milyen állapotot szeretnék elérni? Fejezzük ki szavakkal és gondolatokkal a képzelőerőnk segítségével!
• Ez a kívánt állapot valóban boldoggá tenne? Mert a „jólét” nemcsak pénzben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy életünk minden területén jól létezzünk.

3. A célhoz vezető út pontos leírása
• Melyik út a leggyorsabb, legrövidebb, legjobb, legkényelmesebb, legbiztosabb?
• Melyik utat javasolnám annak a barátomnak, aki hasonló problémával küzd?

4. A szükséges lépések pontos leírása
• Le kell vetnünk a múlt terheit (bűntudatot, gátakat, régen túlhaladott terveket).
• A sikerhez szükséges belső feltételek megteremtése: fegyelmezett gondolkodás, higgadtság, harmónia, stb.
• Jó testi és lelki kondíció, saját fejlődésünk és teljesítményhatárunk szem előtt tartása.
• A problémákhoz való hozzáállás megváltoztatása: a nehézségek számunkra az élet lényegét jelenti, a problémák megoldása pedig az élet értelmét.
• Részcélok és sorrendjük meghatározása.
• Az elérni kívánt állapot leírása szavakkal és képekkel.

5. A motiváció meghatározása
• Tényleg kész vagyok megtenni a cél érdekében szükséges erőfeszítéseket?
• Megszabadulok a motivációmat gátló gondolatoktól. Például: „nem megy”, „képtelen vagyok rá”, „nincs elég pénzem”, „túlságosan gyenge vagyok”.
• Erősítem a belső motivációmat önhipnózissal, önszuggesztióval, a képzeletem segítségével, a sikeres emberekkel való kapcsolataim erősítésével.

6. És mit tegyünk, ha látszólag nincs megoldás?
• Megállapítjuk, hogy milyen körülmények között lenne a helyzet megoldható, és létrehozzuk ezeket a körülményeket.

7. A probléma megoldása vagy a kudarc beismerése
• A probléma megoldása: létre kell hoznunk a megfelelő szellemi okot, és teljes erővel azon dolgozni, hogy ez a szellemileg előidézett ok megvalósítsa önmagát, vagyis a valóságban is megnyilvánuljon.
• Ha ezek a lépések nem vezetnek el a probléma megoldásához, akkor nem értettük meg a dolgok lényegét, és újból az 1. lépésnél kell kezdenünk, de ezúttal sokkal figyelmesebben!


Szabaduljunk meg a problémáinktól MOST!


Tegyünk egyelőre úgy, mintha az összes problémánk megoldódott volna. Éljük át ezt az állapotot. Hozzáállás kérdése, hogy van-e egyáltalán problémánk. A valóságban nem léteznek problémák, csak az élet feladataihoz való problematikus hozzáállás létezik. Ahhoz, hogy ezt kezelni tudjuk, öt lépést kell megtennünk:

1. Tudnunk kell, mit nem akarunk.
2. Tudnunk kell, mit akarunk.
3. Meg kell teremtenünk hozzá a lehetőséget.
4. Az ennek során felmerülő akadályokat el kell hárítanunk.
5. Végül pedig be kell fejeznünk, amit elkezdtünk.


Hogyan változtassuk meg a benyomásainkat?


Ebből a gyakorlatból nagyon gyorsan megtudhatjuk, hogyan szabadulhatunk meg gyorsan a problémáktól. Benyomásainkat egy bizonyos szabályrendszer szerint raktározzuk el. A negatív benyomásokat sötétebbnek és színtelenebbnek látjuk, mint a pozitívokat.

 

1. Gyakorlat – képzeletben


Vetítsünk belső képernyőnkre egy kellemetlen élményt, és figyeljük meg, hogyan érezzük magát közben! Állítsuk fokozatosan világosabbra a képet. Majd nagyítsuk fel, közelítsünk rá. Figyeljük meg, hogyan változik a benyomásunk. Most kicsinyítsük le a képet, és figyeljük meg, mit érzünk közben. Állítsuk sötétebbre, elmosódottra. Vegyük le a hangerőt, és a színeket. Ügyeljünk arra, hogy a kép fáradtnak és valószerűtlennek hasson. Kicsinyítsük tovább, míg apró ponttá nem zsugorodik, és végül töröljük ki a pontot is.

Mit tapasztaltunk? Benyomásunk veszít élességéből, és fokozatosan jelentéktelenebbé válik, miközben lekicsinyítjük és ponttá zsugorítjuk. Amint a pont törlődik, fájdalmunk is megszűnik.

Ugyanezt a kísérletet végezzük el egy kellemes élménnyel is. Változtassuk a róla alkotott belső képet világosabbá, részletgazdagabbá, színeit élénkebbé. Közelítsük a képet, míg valóban elevennek nem hat. Majd éljük át az élmény teljes elevenségében. Ezzel a módszerrel tudjuk kellemes élményeinket felerősíteni és elevenebbé tenni.

Hívjuk elő életünk valamennyi fontos élményét belső képernyőnkön, és állítsuk be az egyes élmények intenzitását. Észre fogjuk venni, hogy benyomásaink saját elképzeléseinknek megfelelően változnak, hiszen mi határozzuk meg jellegüket és intenzitásukat. Tisztítsuk meg ezen a módon az egész életünket!


2. Gyakorlat – testtartással


A benyomásainkat természetesen nem csak szellemi síkon kell megváltoztatnunk. Testtartásunkkal is jelezzük a változást. Képzeljünk el egy letört, csüggedt embert, aki behúzott vállal és lesütött szemmel jár-kel a világban, aprókat lélegzik, és színtelen, depresszív hangon beszél. Képzeljük azt, hogy mi vagyunk ennek a szegény embernek a bőrében. Éljük bele magunkat az érzésbe, és vegyük fel az előbb leírt tartást. Tényleg így szeretnénk élni? Valószínűleg nem. Még jó, hogy ugyanígy az ezzel ellentétes érzésbe is bele tudunk helyezkedni!!!

Képzeljük el, hogy valamiért nagyon lelkesedünk. Képzeljük el, hogy lelkesedésünket felemelt fővel, sugárzó tekintettel és tiszta hangon fejezzük ki. Képzeljük el, ahogy kiegyenesedik a testtartásunk, mélyül a légzésünk, és tekintetünk felfelé, az égre irányul. Kizárt dolog, hogy így tartósan depresszív állapotban maradjunk! Próbáljuk ki ezt a testhelyzetet, és kísérjük figyelemmel, hogyan alakul át szellemileg is!



A könnyebbség kedvéért folytassunk egy párbeszédet, Kedves Olvasó:



- Ez nem megy nekem, nem sikerül!


- Tegyél úgy, mintha képes lennél rá!


- De nem tudom, hogyan.


- Tegyél úgy, mintha tudnád! Állj itt úgy, ahogyan akkor állnál, ha tudnád, hogy képes vagy rá. Lélegezz úgy,

ahogy akkor lélegeznél, ha tudnád, hogyan kell helyesen lélegezned. Arcoddal kíséreld meg kifejezni, hogy

képes vagy rá. Próbáld ki – most rögtön!

 

Ha sikerül olyan magatartást felvennünk, úgy állnunk, úgy lélegeznünk, olyan arckifejezést öltenünk, mintha képesek lennénk valamire, akkor úgy is fogjuk érezni, hogy képesek vagyunk rá! Ez minden esetben működik, mert rendelkezünk azzal a nagyszerű képességgel, hogy testünk fiziológiáját megváltoztassuk és irányítsuk. Fiziológiánk megváltoztatásával pedig olyan dolgokra is képesek leszünk, melyekre korábban nem voltunk képesek. Ha megváltoztatjuk a fiziológiánkat, állapotunk is megváltozik. Az agy ugyanis új információkat kap, és ami eddig csak belső kép volt, az testünkön keresztül valóságosan is kifejezésre jut. Amint megváltoztatjuk belső hozzáállásunkat, új valóságot hozunk létre, és képesek leszünk céljainknak megfelelően cselekedni.

Olvasd el most rögtön!

MINDIG  MOST

 

Ha azon töprengsz, hogy mondjad-e, akkor mondjad.

Ha azon töprengsz, hogy kipróbáld-e, akkor próbáld ki.

Ha azon töprengsz, hogy most vagy majd máskor, akkor most.

Ha azon töprengsz, hogy vajon jól áll-e, akkor tévúton jársz. Az a kérdés, hogy jól

érzed-e magad benne.

Ha azon töprengsz, hogy jól érzed-e magad benne, akkor nem érzed jól magad benne.

Ha jól érzed magad benne, akkor nem számít más mit mond.

Ha fontos hogy más mit mond (gondol, vélekedik, híresztel, terjeszt, pletykál) rólad,

akkor megértem.

Csendben teszem hozzá (és nem tudom miért csendben, talán a kanapé teszi, igen, az),

megértem, de attól még tévúton jársz. Amit más mond, esetleg érdekes, de nem rólad

szól. Róla szól. Engedd el. Utána jobb lesz.

Ha azt gondolod, hogy elengedted, de nem lett jobb, akkor nem engedted el.

Ha azt gondolod, hogy képtelen vagy megtenni, igazad van.  

Ha azt gondolod, hogy képes vagy rá, igazad van.

______________________________________________________________________

Ha azon töprengsz, hogy töprengjél-e, akkor jó eséllyel ne töprengj. Van egy pont

amelytől jobbra a gondolatok azt hiszik magukról, hogy ők majd összerakják, pedig csak

összekuszálják. Nézd inkább kívülről őket, messziről, távolról, alvó szegek a jéghideg

homokban.

  Ha azon töprengsz, meg kellene-e csókolnod, már rég meg kellett volna.

Ha azt gondolod, hogy az emberek furcsák, akkor igazad van.

Ha azon töprengsz, hogy a drágábbat vagy az olcsóbbat, akkor jó eséllyel a drágábbat.

Ha azon töprengsz, hogy vajon véletlenül vette-e fel a Dalai Láma a Patriots-sapkát,

akkor nem.

Ha azon töprengsz, igazságos-e ez a világ, nos, nem az.

Ha azon töprengsz, akar-e tőled valamit, akkor akar.

Ha azon töprengsz, van-e visszaút, akkor tévúton jársz. Nem a visszaút, te vagy a

kérdés.

Ha azon töprengsz, hogy okosabb lenne nem felhívni, akkor igazad van.

Ha viszont azon töprengsz, hogy ez nem okosság kérdése, akkor jobban igazad van.

Ellenben ha azon töprengsz, hogy igaza volt-e Lennonnak, hogy all you need is love,

akkor szedd már össze magad.

Ha azon töprengsz, hogy a szavakat testközelből kell ismerned, kézbe venni őket,

fogdosni, mit lehet velük csinálni, mit engednek magukkal, hogyan öregszenek, milyen

lábbal keltek fel, babusgatni kell őket, vagy olykor üvöltözni velük, vagy ők babusgatnak

és ők üvöltöznek, akkor érted. 

Ha azon töprengsz, hogy egybe kell-e írni, akkor igen.

Ha azon töprengsz, hogy ez így nem túl leegyszerűsítő-e, akkor de.

Ha közvetlen ezután az jut eszedbe, hogy nadeviszont mit várok egy internetes blogtól,

akkor kezded kapisgálni.

Ha ezen nevetni támad kedved, ollé.

Ha azon töprengsz, hogy most akkor lezárod a netet, viszont helyette olvassál-e, zenét

hallgass, felhívd-e, vagy inkább palacsintát süssél, akkor ebben a sorrendben.

Ha azon töprengsz, hogy most, vagy majd máskor, akkor még mindig most.

Sőt.

Mindig   MOST!

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.