Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Itt minden TAVASZ!

2010.03.30

Juhász Gyula: Tavaszvárás

 
A déli szélben lehunyom szemem,
És gyöngyvirágok szagát érzem.
Az esti égen violás a szín,
És kikeletben járnak álmaim.
 
A hó alól már dobban boldogan
A föld nagy szíve, s csöndesen fogan
A csíra, melyből új élet terem,
S bimbók bomolnak majd szűz réteken.
 
Az örök nap még bágyadtan ragyog,
De tavaszosok már a csillagok,
S az éjszakában zizzenő neszek,
Egy új világ susogja már: leszek!
 
A földre fekszem, hallgatom szívét,
Az égre nézek, kémlelem színét,
Ég, föld között angyali üzenet
Hirdeti a jövendő életet.
 
Mert boldog ige ez és szent igaz
És örök törvény és áldott vigasz,
Hogy győz az élet, duzzad és dagad.

 

 

Juhász Gyula :  Fanyar tavasz

 

Ma jobban fájsz, mint eddig, ó tavasz,
Te minden évben ékes és derűs,
Te minden évben fiatal maradsz
S az én szívemből lassan messze tűnsz.

 

Hol vagytok régi tavaszok szelíd
És édes játékai, szerelem
S dicsőség pillangói, merre vitt
Víg táncotok, mely játszott csak velem?

 

Hol vagytok régi lányok és dalok
És régi álmok, hol a régi bú,
A régi bú, hogy fiatal vagyok?
Az örök álom vár már, vén fiú!


 

 

 

 Jékely Zoltán: Tavasz-hívó

Ha szereted a tavaszi füvet,
finom cipellőd kerülgesse szépen;
ne taposs rá a hegyről lejövet,
őrizzen meg bennünket jó emlékben.

A kerítés tövében kis virág
– neked adom; az idén ez az első;
s az utolsót is neked nyújtom át,
ha majd az ideje annak is eljő.

Az erdőszéli fák között kopog
s tavasz-hívót rikolt a tarka-harkály;
alattunk száraz ág s levél ropog,
éhes tavaszi tűznek jó takarmány.

Ott fenn a réteken még szerteszét
a napnak ellenálló hódarabkák,
mintha vetkőző szórta volna szét
mindenféle ruhadarabját.

Hallod, hogy kántál a rigó!
A hegyekben most bújnak ki a medvék,
s a park Flórája – válla, mint a hó –
nyírfák között épp emelinti leplét.

A föld alól a gyors csirák

kidugják fejüket,

a fák, mint boltos áruját,

kirakják a rügyet,

kamaszok arcán pattanás,

férfiajkon a csók,

mind egy repeső kapkodás

a szoknyák lobogók,

s már itt és ott fölhangzanak,

elűzve kínt, fagyot,

a szívbe húzódott szavak,

eszmék és kardalok.

 

Szabó Lőrinc: Tavasz elé

 

Dárdáit már rázza valahol a nap.
Hallod az arany fanfárokat?
Itt az ünnepe a ragyogásnak,
a fényben szinte kigyúlnak a házak:

 

kigyúlok én is a fény előtt
s ahogy a zöldülő mezők
visszaverik és üldözik
a tél fehér seregeit,

 

úgy ébredek a magam erejére,
úgy tölt be a március melege, vére,
úgy járom a várost ittasan
s szívemben a nap arany arca van.

 

Óh, harsonás fény, győzelem!
Rugókon táncol az utca velem:
szállok: sugárkezek emelnek
fölébe házaknak, hegyeknek:

 

szállok, föl, óriás, torony,
s az égbe szétharangozom:
Erő, megváltás, remény és vigasz,
jövel, szentlélek Úristen, tavasz!

 

  

 

Szécsi Margit: Március


Téli szellők fújjatok csak
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napon.

 

Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág,
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.

 

Március van, március van,
ember s állat érzi már.
Dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.
Jó volna a nagykabátot,
félredobni, s könnyeden
játszadozni, s birkózni a
városvégi zöld gyepen.

 

Jó volna már munkálkodni,
arra vár a kert, mező.
Szép reményhez, szorgalomhoz
kell a fény, a jó idő.

 

Pacsirtának kék magasság,
vetőmagnak tiszta föld,
Jöjj el tavasz, földről-égről
már a telet eltöröld!

 

 

Kaffka Margit: Rügyek

 

Jöjj, nézd kicsikém!
Télies, szürke gallyak hegyén
Bársonyos, hűs pici rügybe zárva
Szunnyad a vén bokor ifjú ága,
Száz színes, illatos, dús virága, –
Itt benn vár, – pihen.
– Ugye, csoda ez, kicsinyem?

 

Halld, halld, a madár!
Fészket rak, hogyha párra talál.
– És őrzik, etetik, féltik, óvják,
A pici eleven sok fiókát
– Mind fura, nagyétű, hangos jószág,
S lassan – nagyra nő.
– Fiam! Tietek a jövő!

 

Beh kék a szemed,
Amikor fénylőn visszanevet!
Kis ember, fiókám, szívem, vérem!
Virágom, levelem, – reménységem!
Minden árny, minden lomb téged védjen!
Élj dús tavaszt!
Áldott a dalod, az utad!

 

 

Csukás István: Tavaszi vers

 

Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kék szemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

 

 

 Jékely Zoltán: A három pillangó

 

 

Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben.

 

De hirtelen beborult az ég.  Közeledett a vihar.

 

- Repüljünk haza!- mondta a sárga pillangó, ijedten pergette a szárnyát.

 

- Minél gyorsabban!- mondta a piros is, a fehér is, és elindultak gyors szárnyalással.

 

Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt s egyre vizesebb lett a szárnyuk.

 

De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban és jobban szakadt.

 

- Menjünk a sárga tulipánhoz!- mondta a sárga pillangó,- az majd bebocsát.

 

És a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, könyörögni kezdtek neki:

 

- Sárga tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!

 

 De a tulipán így felelt:

 

- A sárgának szívesen kinyitom, de a pirosnak és a fehérnek nem.

 

Erre a sárga így felelt a szívtelen tulipánnak;

 

- Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!

 

A tulipán csak ingatta a fejét, de a kelyhét nem nyitotta ki. Az pedig mind sűrűbben szakadt.

 

- Menjünk a fehér tulipánhoz!- mondta a fehér pillangó.

 

Ázva- fázva elvergődtek a tulipánhoz, s szépen kérlelni kezdték:

 

Kis tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!

 

De a tulipán így felelt:

 

- A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem.

 

Erre a fehér pillangó így felelt:

 

- Ha testvérkéimet nem fogadod be, inkább én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsem, hogy elhagyjuk egymást.

 

A szívtelen tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig már zuhogott. A pillangók szárnya már teljesen átázott.

 

- Menjünk a piros tulipánhoz!- mondta a piros pillangó. A szakadó esőben elvergődtek a piros tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki:- Kis tuli nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!

 

De a szívtelen tulipán így felelt.

 

- A pirosat szívesen beengedem, de a fehéret és sárgát nem.

 

- Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!- mondta a piros pillangó is.

 

Tovább vergődtek hárman csurom vizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze- összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek- botlottak fűszálról- fűszálra és egy- egy lapulevél alatt húzták meg magukat. De a szél oda is besüvöltött és becsapott az eső.

 

           Süss fel nap, süss fel nap,

 

           Szárogasd meg szárnyamat,

 

           Nyisd ki a virágokat!- könyörgött a három didergő pillangó. A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő beszédét, és annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egy- kettőre megszárította.

 

S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, míg csak le nem nyugodott a nap.

 

 

 

 

 

 
 
 
ZELK ZOLTÁN:  IBOLYA
 

virag-2.jpg

"Ibolya, ibolya

virítsz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében.

Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajnalban megfürdesz
az ég harmatába`.

Napfény az ebéded,
szellők simogatnak:
így élsz vidáman,
hírnöke tavasznak."


 

Tavasz
Nem tudom a tavasz mit jelent másnak,
Nekem megújulása a világnak.
Ahogyan a fák lombja rügybe fakad szépen,

Ahogy a madár dala suhan az égen.
Kis patakok ébrednek szívet dobogtatva,
Futnak erdőn, mezőn lágyan csobogva.
S virágok százai pompáznak a réten,
Gyerekek játszanak vidáman a téren.
Amott a szárnyát próbálgatja egy pillangó,
Élvezi a tavaszt mily csillogó.
Előbújt a légy, a hangya, a méhecske,
Rövid életüknek ez a kezdete.
Ébred a világ, a tavasz szárnyán szállva,
Ébred a lelkem, még meg-meg állva,
Elmerengve a múlt kegyetlen árnyain,
Friss erőt gyűjtve a tavasz szárnyain.

 

images320.jpg 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Tavaszi virágok, kertek

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.